Bo egy selymes bundájú, kis-közepes kan. A valóságban meseszép kutya, de nem egyszerű eset. A PCAS Állatmentéstől érkezett hozzánk, oda a hajdúszoboszlói szaporítótól, a pokolból került. Nem lehet visszaadni a körülményeket, ahonnan jött. Egy átlagos méretű családi házban egymás hegyén-hátán élt a 71 kutya. Egyszerű keverékek, beltenyészet, voltak köztük látványosan betegek, fekáliával és vizelettel dunsztoltak. Éveken keresztül voltak összezárva, állatorvosi ellátás és szocializálás nélkül, iszonyatos állapotok között ezek a szerencsétlenek. Bo előéletéből fakadóan nehezen oldódó, bizonytalan. Egyelőre félős, de bátorodik. Nem okos, de nem azért mert buta, hanem csak úgy, ahogy Vuk volt kicsinek: még keveset tud. Korábban a négy fal volt neki a világ. Ez a biztonsága eltűnt neki pár hónapja. Most új biztonságot kell találjon, hogy megszerezze a magabiztosságát. De jó akar lenni. Ha mutatod neki az utat, az irányt, ha érti az elvárásaidat, akkor minden erejével igyekszik jól csinálni. Neki még félelmetes az ember, az érintés. De góliáti léptekkel halad előre. Ügyesen sétál pórázon. Más kutyákkal jól kijön, a cicákat sem bántja. Sok munka vár a leendő gazdira, de megéri. Mi látjuk a már gazdis többieket. Szóval Bo is várja az ő kishercegét. Szerencsére addig ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ez sokat fog javítani a viselkedésén.

Bo oltva, ivartalanítva, chippel ellátva és szívféregre szűrten fogadható örökbe, benti tartással.