Munkatársat keresünk!

Mányi menedékünkbe keresünk tartós munkavégzésre
20 vagy 40 órás munkatársat, folyamatos munkarendbe, bejelentett bérrel. 


Tárnokra átmeneti jelleggel,
a megnövekedett panziós létszámunk miatt keresünk
20 órás sétáltató munkatársat - szintén bejelentett munka.

Eltárgyiasult állattartás

Rengeteg az utcán, gyepmesteri telepen és menhelyen lévő kutya. Ez egy olyan tény, amellyel vitatkozni sem lehet, nem is érdemes, mint ahogy arról sem, hogy mindig így volt-e, és csak az Internet és okostelefonok adta lehetőségek mutatnak rá egyre jobban olyan dolgokra is, amelyek régen rejtve maradtak a szélesebb publikum számára, vagy a valóságban nem javul a helyzet, és egyre kevésbé vagyunk képesek elköteleződni, egyre inkább tárgyként tekintünk a velünk élő állatokra. Lehet, hogy a kötődési képességünk azáltal, hogy gépek vezérlik és határozzák meg az életünket, eltompul, elveszik?

Sokszor találkozunk azzal a szemlélettel, amely pénzben igyekszik kifejezni valaminek az értékét. Egy autó pontosan beárazható, de hová áraznánk a barátságot, a szeretetet, a ragaszkodást? Egy keverék kutya értéke nulla, ha eladási árban gondolkodunk, de valóban csak ennyit ér? Nem lehet, hogy ezerszeresét is egy jobb gépjárműnek csak azért, mert olyat ad, ami nem pótolható, nem biztosíthatja úgy más, tehát egész egyszerűen abból fakadóan, hogy nincs "helyettesítési" lehetőség?

Sok jó gazda van. Ők azok, akik akkor is felelősen gondoskodnak az állatukról, ha az beteg lesz, ha rosszat csinál vagy ha az élet rendje szerint megöregszik, de akkor sem szabadul meg tőlük, ha válik, ha gyereke születik, ha elköltözik, ha elveszíti a munkáját, ha megromlik az egészsége, ha... Ez pedig jó dolog, mert azt a biztonságot adja, hogy igenis van kinek örökbeadni, vannak itt olyanok, akik tiszteletben tartják az életet, és képesek kötődni, felelős döntéseket hozni, egy állat iránt szeretetet érezni.

elltargyiasodott 02Sok rossz gazda is van. Ezek egy része annyira nem tekinti társnak a kutyát, hogy a gazda-kutya viszonyt nem is tudja értelmezni: a kutya azért van, hogy őt kiszolgálja, őrizze a portát, de tegye azt úgy, hogy enni sem kér. Ha elmegy, megszöki, az is az ő baja, miért nem becsüli meg magát. A másik csoport talán valamikor jó gazdának indult, de aztán egy döntési pont kihozta belőlük a rossz gazdát, az olyan személyt, aki valójában nem alkalmas állattartásra, de aki pontosan tudja, hogy mit jelentene ez, és éppen ezért foggal-körömmel küzd azellen, hogy őt megbélyegezze bárki, vagy akárcsak magát kellene rosszul éreznie. Ő az, aki felmenti magát, de felmentést kér attól is, akinek végül a nyakába varrja a problémát, hiszen ő mi mást tehetett volna...?

Hogyan menthetnénk fel valakit, ha vannak emberek, akik

  • mind belföldi, mind külföldi költözéseik során magukkal tudják vinni szeretett kedvenceiket még akkor is, ha tudják, hogy állatokkal együtt nehezebb és sokszor költségesebb megtalálni az új otthont,
  • elfogadják, hogy idős kutyájuk már melegre és nyugalomra vágyik, nem akarják rákényszeríteni mindazt, amit fiatalkorában tudott, csak örömmel nyugtázzák, hogy  társuk még őszülő pofival is gyönyörű,
  • akár kölcsönt vesznek fel, hogy állatkájuk betegségével kapcsolatos számláját rendezzék, és egy percig sem merül fel bennük az elaltatás gondolata,
  • tudnak kutyát, macskát és egyéb állatot is tartani úgy, hogy közben gyermeket várnak, majd a baba megszületése után gyermeket nevelnek a legnagyobb összhangban és biztonságban,
  • ugyan szomorúak, hogy megsemmisültek a bútoraik, leszakadt a függöny, valaki megrágta a cipőiket, de kutyaiskolát, kutyatrénert keresnek, hogy a szeparációs gondokat megoldják,
  • azt merik mondani a szomszédoknak, hogy a házszabály vagy az ő kutyatartási elképzeléseik nem elégségesek ahhoz, hogy az állattartást megtiltsák, mert egész egyszerűen ez nem így működik.

Hogy több-e a bajban lévő kutya? Lehet. Szerencsére állatvédő szervezet és állatvédelmi szemléletben működő gyepmesteri telep is egyre több van. Sokszor elmondjuk, hogy az ivartalanítás és a felelős állattartás az, ami megoldást hozhat, illetve az évek óta kötelező chipezés betartatásával legalább az eredeti gazdák felkutathatóvá válnának... És ott van még egy nagyon fontos dolog: az állatot szeretni kell. Nem úgy, mint egy divatos ruhát vagy egy menő tárgyat, hanem úgy, mint egy társat. Enélkül nem leszünk, nem lehetünk soha jó gazdák.

A szeretet a kulcs. Bármilyen banálisan is hangzik.

elltargyiasodott 03

Az oldal tetejére